A település története

Ipolytölgyes vendégszerető, hagyományait őrző, festőien szép magyar nyelvű falucska. A település nem volt mindige ezen a helyen, ahol ma áll. Hajdanában, de mondhatnánk úgy is, hogy már az őskorban az emberek fenn laktak a mai Szentmártoni- dűlőben. Ennek oka az Ipoly elég gyakori áradása volt. A középkori falu emlékét egy templomrom őrzi.


A falutól délkeletre, a Nyerges- és a Hosszú-patak összefolyása között, a Börzsöny- hegység lábánál emelkedő, enyhe lejtőjű dombon már az őskorban volt település. Újkőkori, rézkori, bronzkori, kora vaskori és kvád cserepek gazdag tárháza az ásatások területe. A feltárásra került Árpád- kori falu legkiemelkedőbb lelete a XII. század második felében épült templom, melynek létezéséről fennmaradt oklevelekből is tudhatunk. Tehát a község a mai helyétől körülbelül két kilométer távolságra feküdt a helyek között és Ság volt a neve. /Ság jelentése: domb, erdős magaslat, erdő/. Oklevelekben először 1225-ben fordult elő ebben a formában 1412-ben már találkozhatunk a „Ság alias Twiges” kifejezéssel is. Mai helyére valamikor a tatárjárás után települt át a falu. A település számára az erdő közelsége adta az építkezéshez és fűtéshez szükséges fát, a megélhetés egyik forrását, a folyó közelsége a halászati lehetőséget, az Ipoly ártere a nádat és a gyékényt. A környéken bőven volt erdei gyümölcs és gomba.
A lapos területeken gabonaféléket, a domboldalon szőlőt termesztettek. Az állattenyésztésben kiemelkedő jelentőségű volt a sertéstartás, mivel a falut körülvevő hatalmas tölgyerdőkben lehetőség nyílt makkoltatásra. Az Ipolyon malom őrölte a gabonát.
Az új helyre települt falu temploma a XVI. században épülhetett. Ennek helyére emelték a XVIII. Század végén /1794/ a mai templomot. Torony nélküli, kéthomlokzatú, egyhajós, késő barokk templom, szentélye nyugatra néz. Előtte Nepumuki Szent János szobra áll. A templom búcsúja pünkösdvasárnap van.
Az országút mellett /Petőfi S. u./ látható Szent Vendel szobrot a község a hajdani szarvasmarhavész után emeltette. /Szent Vendel a pásztorok és az állatok védőszentje./ Eredetileg kint állt a határban, a Csapás- dűlőben.

Növénytermesztés szempontjából igen termékeny ez a vidék. Nem csak bogyós gyümölcsökben, hanem szőlőben is bővelkedő. Sok hektárnyi föld termi errefelé a jó minőségű gabonát, kukoricát, napraforgót, repcét és mustárt.
A község 1895-től 1947-ig közigazgatásilag Nagybörzsönyhöz, majd 1950-ig Letkéshez tartozott, 1908. január l-től Tölgyes új neve Ipolytölgyes. 1951-től 1970-ig önálló község volt, majd Letkés társközsége lett. 1992. január l-től ismét önálló település. Önálló iskolája nincs, a tanulók Letkésre járnak.


Elérhetőségeink

Cím: 2633 Ipolytölgyes,
Petőfi út 43.

Telefon: +36 (27) 578-520

E-mail: polgarmester@ipolytolgyes.hu

Polgármester: Radnai Bertalan

Ügyfélfogadás telefonos
egyeztetés alapján: +36 (30) 992 4900

Írjon nekünk!